Pár másodperc múlva oda futott valaki hozzám, vöröses hajkoronája volt, a többit már nem láttam, elhomályosodott minden.
-Maga barom! Nem lát?-kiáltotta oda a vörös hajú- Hívjanak egy mentőt!-ordította kétségbeesetten.
A sofőr kifordult az autóból, a kezében egy pálinkásüveg volt.
-Heheheee-nevetett fel- Bocsika-mondta majd elájult.
Pár másodperc elteltével jöttek a mentősök, a sziréna hangja már messziről hallatszott.
5 ember futott ki egy hordágy kíséretében.
- Belső vérzés, a koponyája betörött!-kiáltotta a főorvos a többi mentősnek- Hozzatok lélegeztetőt és vérzéscsillapítót !-
Ráfektettek a hordágyra és beraktak a mentőautóba.
-Jöjjön ön is! Gyorsan!-kiáltott a mentős a vörös hajúnak.
Azzal beugrott az autóba, a kórházig meg sem álltunk. Ezalatt az idő alatt 2x újra kellet éleszteni.
-Tudja a nevét? Családtag? -kérdezte a vörös hajútól.
-Mina. Nem vagyok családtag, csak osztálytárs.-válaszolta
-Megtudhatnám a nevét?-kérdezte
-Chanyeol.Park Chanyeol.-válaszolt.
A mentős kivette a tárcámat a zsebemből, majd megnézte az adataim.
-Park Min Ha, 17 éves, csak a bátyja telefonszáma van felírva.-mondta majd felhívta a cetlire írott telefonszámot.
Pár perc múlva a kórházhoz értünk, rögtön a műtőbe toltak be.
~Chanyeol szemszögéből~
Csak álltam, és néztem ahogy befutnak Minával a műtőbe. Már fél órája ott álltam amikor egy nagy hangzavar törte meg a csendet.
-HOL A HUGOM?-ordított egy férfi hang.
-Kérem nyugodjon le uram!A huga a műtőben van!-próbálta lenyugtatni
-Mi történt vele?-kérdezte kétségbeesetten.
-Elütötte egy autó-kezdett bele
-Mi? -kérdezte
-A koponyája betörött, mély sebek borítják az oldalát és a combját is.
-É..Értem..-dadogta-Köszönöm!-mondta majd leült.
Már fél órája álltam az ajtó mellet, amikor kijött az orvos a műtőteremből. Mina bátyja rögtön oda futott hozzá.
-Hogy van?-kérdezte könnyes szemekkel
-Sajnálom..Nem tudtuk megmen-kezdett bele az orvos amikor egy nővér félbeszakította
-Doktor úr! Újra van pulzusa!-kiáltott oda a nővér.
Vissza futotta a műtőbe majd 20 perc múlva újra kijöttek.
-Nehezen ment, de sikerült megmenteni!Nagyon sok vért vesztett, pihenésre van szüksége!
-Köszönöm!Nagyon szépen köszönöm!-hálálkodott a férfi.-Be mehetek hozzá?-kérdezte
-Menjen.-mondtam majd azzal elsétált
Én is bementem a betegszobába, Mina felé álltam. Furcsa érzés kapott el, a szívem hevesen kezdett verni. Az egész előttem volt, ahogy elütötte az autó. Az én hibám, láttam, hogy rosszul volt.
Tudtam, hogy Seohyun keze is benne volt ebben. A kezem ökölbe szorítottam majd kiviharzottam a szobából.
Csak mosolygott rám nem szólalt meg.
-Junho!-suttogtam
-Csak pihenj.-mondta majd megsimogatta a fejem.
Nagyon örültem amikor megláttam, pár hónapja megszakadt a kapcsolatunk a szüleink végett, nem engedtek a közelébe.
-Mit keresel itt?-kérdeztem halkan.
-Hogy kérdezhetsz ilyet? A húgom vagy! -mondta
-Anyuék? -kérdeztem
-Nem tudják. Miért?-kérdezi
-Csak kérdem. Nem nagyon érdekel, hogy mi van velük.-mondtam neki
-Olyan más vagy..Megtisztult az agyad mert elütött egy autó?-kezdett nevetésbe
-Mondhassuk úgy is..-mondtam majd elmosolyodtam.
-Jut eszembe..Volt itt egy vörös hajú fiú, ő hívta ki a mentőket. -kezdett bele
-Mi volt a neve?-kérdeztem
-Chanyeol.-mondta
Nem szólaltam meg, hirtelen eszembe jutott Seohyun. A kezemet ökölbe szorítottam.
-Valami gond van?-kérdezte meg Junho majd a kezemre nézett.
-Ha kiengednek innen el kell intéznem valakit.-mondtam majd még erősebben össze szorítottam az öklöm.-De előtte be kell vásárolnom. Eljössz velem?-kérdeztem
Mivel csak Junho tudja, hogy a képzeletemben éltem az életem, és soha nem lehettem az, aki valójában vagyok, ezért rögtön leesett neki, hogy mi van velem.
-Persze!-mondta, majd megfogta a kezem.
Pár napig még bent kellet maradnom a kórházba, de Junho végig velem volt. Amikor kiengedtek nem haza mentem, hanem hozzá.
1 hétig nála voltam, azalatt az 1 hét alatt újra olyanok voltunk mint az igazi testvérek.
Holnap már mehetek iskolába, de csak Seohyun végett megyek be, ha végeztem vele haza is jövök.
Elmentem lezuhanyozni, megvacsoráztunk majd elmentem aludni.
Az ébresztőóra pontosan 07:00-kor megszólalt. Felnyitottam a szemem és egy vigyor futott az arcomra.
Kimentem a fürdőszobába, helyre raktam magam, felraktam a hajam lófarokba és felvettem az új ruháim.
-El vigyelek?-kérdezte Junho
-Nem kell. Nem akarom, hogy lásd, mit fogok csinálni.-mondtam majd elindultam az iskola felé.
Amikor már majdnem ott voltam, pár diák rám kezdett mutogatni, elnevettem magam.
Pár perccel később már a bejárati ajtó előtt álltam, körülöttem mindenkin iskolai egyenruha volt míg rajtam fekete tépett gatya,bakancs,egy fehér póló és egy bőrdzseki.
7:55-kor amikor már csend volt az iskolába, de még nem csengettek be, bementem.
Végig sétáltam egy hosszú folyosón majd fel a lépcsőn.
Az osztályom előtt Sehun és Chanyeol állt . Mind kettőjüknek kikerekedett a szeme.
Elmentem mellettük, és be mentem az osztályba.
Neki támaszkodtam az ajtónak majd megszólaltam.
-Seohyun!
Ahogy felém fordult, lefagyott.
-Lenne egy kis megbeszélni valónk nem gondolod?-mondtam majd a hajánál fogva kicibáltam az osztályból.
-Au!Engedj el! Véged van!-sikította.
Ahogy elengedtem már kapta is az első ütést.
-1.Ezt azért kapod, mert amióta ebbe az iskolába járok, terrorizáltál.-mondtam amíg ő a földre rogyott.
-Állj fel!-ordítottam rá majd felhúztam és a szekrénynek nyomtam.
-2.Mert miattad van tele az oldalam varratokkal!- mondtam, majd kapta a második ütést is.
- És 3.Hogy tudd, itt én vagyok a valaki, nem te!-ahogy ezt kimondta, kapta a legfájdalmasabbat.
Seohyun összerogyott, az orrából dőlt a vér, de én csak nevettem.
-Mától pokollá fogom tenni az életed!-mondtam majd gyengén arrébb rúgtam.
A többi lány oda futott hozzá, én oda ballagtam Chanyeolhoz.
-Köszönöm! Ha te nem vagy, lehet meghalok! Jövök neked egyel!- mondtam
- Ne köszönd.-mondta
-Te tényleg Mina vagy?-kérdezte Sehun majd közelebb jött.
-Ember, tartsd a távolságot.-mondtam majd arrébb löktem és kisétáltam az iskolából.
~Mina tudatalattija~
Lehet, hogy itt az ideje, hogy önmagam legyek...Soha nem lehettem az, aki akartam, ezért vagyok most ilyen helyzetben..
Mivel belém volt nevelve az, hogy csak tanuljak, nem lehettem önmagam.Ma viszont be telt a pohár.
A szüleim ki fognak tagadni, mint a bátyámat, de nem érdekel.
Felépülök és vissza megyek az iskolába, hogy elintézzem Seohyunt és a csicskáit.
De először be kellene vásárolnom, mert ezek a ruhák undorítóak.
Most, hogy végre én irányítom magam, nem más.
Mától minden megváltozik, nem leszek antiszociális liba, ahogy azt Seohyun mondta.
Mától mindenki az én talpamat fogja nyalni, nem kegyelmezek senkinek.
Mától nem létezik a régi Mina.
***
~Mina szemszögéből~
Amint fel ébredtem, hirtelen mindenem fájni kezdett. Óvatosan kinyitottam a szemem, megláttam magam mellet a bátyámat, Junhot.
-Csak pihenj.-mondta majd megsimogatta a fejem.
Nagyon örültem amikor megláttam, pár hónapja megszakadt a kapcsolatunk a szüleink végett, nem engedtek a közelébe.
-Mit keresel itt?-kérdeztem halkan.
-Hogy kérdezhetsz ilyet? A húgom vagy! -mondta
-Anyuék? -kérdeztem
-Nem tudják. Miért?-kérdezi
-Csak kérdem. Nem nagyon érdekel, hogy mi van velük.-mondtam neki
-Olyan más vagy..Megtisztult az agyad mert elütött egy autó?-kezdett nevetésbe
-Mondhassuk úgy is..-mondtam majd elmosolyodtam.
-Jut eszembe..Volt itt egy vörös hajú fiú, ő hívta ki a mentőket. -kezdett bele
-Mi volt a neve?-kérdeztem
-Chanyeol.-mondta
Nem szólaltam meg, hirtelen eszembe jutott Seohyun. A kezemet ökölbe szorítottam.
-Valami gond van?-kérdezte meg Junho majd a kezemre nézett.
-Ha kiengednek innen el kell intéznem valakit.-mondtam majd még erősebben össze szorítottam az öklöm.-De előtte be kell vásárolnom. Eljössz velem?-kérdeztem
Mivel csak Junho tudja, hogy a képzeletemben éltem az életem, és soha nem lehettem az, aki valójában vagyok, ezért rögtön leesett neki, hogy mi van velem.
-Persze!-mondta, majd megfogta a kezem.
Pár napig még bent kellet maradnom a kórházba, de Junho végig velem volt. Amikor kiengedtek nem haza mentem, hanem hozzá.
1 hétig nála voltam, azalatt az 1 hét alatt újra olyanok voltunk mint az igazi testvérek.
Holnap már mehetek iskolába, de csak Seohyun végett megyek be, ha végeztem vele haza is jövök.
Elmentem lezuhanyozni, megvacsoráztunk majd elmentem aludni.
Az ébresztőóra pontosan 07:00-kor megszólalt. Felnyitottam a szemem és egy vigyor futott az arcomra.
Kimentem a fürdőszobába, helyre raktam magam, felraktam a hajam lófarokba és felvettem az új ruháim.
-El vigyelek?-kérdezte Junho
-Nem kell. Nem akarom, hogy lásd, mit fogok csinálni.-mondtam majd elindultam az iskola felé.
Amikor már majdnem ott voltam, pár diák rám kezdett mutogatni, elnevettem magam.
Pár perccel később már a bejárati ajtó előtt álltam, körülöttem mindenkin iskolai egyenruha volt míg rajtam fekete tépett gatya,bakancs,egy fehér póló és egy bőrdzseki.
7:55-kor amikor már csend volt az iskolába, de még nem csengettek be, bementem.
Végig sétáltam egy hosszú folyosón majd fel a lépcsőn.
Az osztályom előtt Sehun és Chanyeol állt . Mind kettőjüknek kikerekedett a szeme.
Elmentem mellettük, és be mentem az osztályba.
Neki támaszkodtam az ajtónak majd megszólaltam.
-Seohyun!
Ahogy felém fordult, lefagyott.
-Lenne egy kis megbeszélni valónk nem gondolod?-mondtam majd a hajánál fogva kicibáltam az osztályból.
-Au!Engedj el! Véged van!-sikította.
Ahogy elengedtem már kapta is az első ütést.
-1.Ezt azért kapod, mert amióta ebbe az iskolába járok, terrorizáltál.-mondtam amíg ő a földre rogyott.
-Állj fel!-ordítottam rá majd felhúztam és a szekrénynek nyomtam.
-2.Mert miattad van tele az oldalam varratokkal!- mondtam, majd kapta a második ütést is.
- És 3.Hogy tudd, itt én vagyok a valaki, nem te!-ahogy ezt kimondta, kapta a legfájdalmasabbat.
Seohyun összerogyott, az orrából dőlt a vér, de én csak nevettem.
-Mától pokollá fogom tenni az életed!-mondtam majd gyengén arrébb rúgtam.
A többi lány oda futott hozzá, én oda ballagtam Chanyeolhoz.
-Köszönöm! Ha te nem vagy, lehet meghalok! Jövök neked egyel!- mondtam
- Ne köszönd.-mondta
-Te tényleg Mina vagy?-kérdezte Sehun majd közelebb jött.
-Ember, tartsd a távolságot.-mondtam majd arrébb löktem és kisétáltam az iskolából.
~Chanyeol szemszögéből~
-Mina mindig ilyen?-kérdeztem meg Sehuntól
-Dehogy is, soha nem láttam ilyennek. Régen járt pszichológushoz, de nem tudja senki, hogy miért.-mondta
-Múltkor én hívtam ki a mentőket, amikor elütötte az autó.-mondtam
-Mi? Elütötte egy autó?-kérdezte-De ennek mi köze volt Seohyunnak ?-kérdezte
-Aznap megverték őt a csicskái. Nagyon csúnyán. Amikor indultam neki segíteni, akkor lépett rá a zebrára és puff.-meséltem neki
-Úr isten..Szegény csaj!-mondta- De a mostani Mina...Hmm..-mondta
-El se kezd! Még ilyenkor is arra tudsz gondolni?-kérdeztem majd elnevettem magam
-Most miért? Neked nem jön be?-kérdezte nevetve
Nem válaszoltam csak bementem az osztályba. Még magam sem tudom, hogy mit érzek, de amióta láttam őt ott feküdni eszméletlenül, csak rá tudok gondolni, senki másra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése