Prológus

A szobámban csönd uralkodott, a redőnyök le voltak eresztve. Nyugalomban feküdtem az ágyamban és piszkáltam a hajam, játszadoztam a képzeletemmel . Ahogy kezdett világosodni kint, a kis réseken bevilágítottak a nap első sugarai ami megvilágította a szobát. Egészen addig nem volt semmilyen külvilággal kapcsolatos gondolatom, amíg rá nem néztem az órámra.
7:59
-Basszus!- kiáltottam fel hangosan, de ez is ritka pillanat volt. Nem nagyon szoktam beszélni.
Mivel tudtam, hogy így is-úgy is elkésem, nem nagyon erőltettem meg magam a készülődés terén.
Ki sétáltam a fürdőszobába, megmostam az az arcom, utána a fogam, majd vissza sétáltam a szobámba.
A szekrény felé vettem az irányt, majd kinyitottam, de semmi olyan nem volt benne, ami nekem tetszene. De legalább a képzeletemben úgy öltözöm, ahogy szeretnék. A napom jelentős százalékát az álom világomban töltöm, szerintem ezért nincsenek barátaim, de nekem ez így megfelel.
Kivettem a frissen mosott iskolai egyenruhámat a szekrényből, majd felvettem.
Megcsináltam a hajamat, felkaptam a táskámat és el indultam szépen lassan az iskola felé.

Lassan sétáltam, nem igazán figyeltem magam elé, most is az álom világomban játszadoztam.
Pár perc múlva már az iskola bejárati ajtajánál álltam.
Most egy picit elkezdtem csipkedni magam, mert már a második órára is becsengettek.Végig rohantam a folyosón, majd amikor oda értem az osztályhoz, ahogy kinyitottam az ajtót, az összes bent ülő gyerek szeme rám tapadt.
-Óhh! Megjött az antiszociális liba is!- mondta egy női hang, de nem vettem figyelembe, csak leültem a helyemre.
- Hol voltál, Mina?- mondta nevetve egy másik hang, de ez nem női volt. Sehun volt az.
Erre sem válaszoltam, csak elő vettem a könyveimet és lehajtottam a fejemet a padra, folytattam tovább az ábrándozást.
A tanár besétált a terembe, de nem maga, egy új diák társaságában jött. Egy vöröses hajú fiú volt.
Mivel kötelező volt felállni, ha bejön a tanár, ezért nagy nehezen feltápászkodtam.
-Üljetek le!- mondta majd megkapartatta torkát és tovább mondta mondanivalóját.- Ő az új osztály társatok, Chanyeol! Mától az osztály társatok!

-Csáá te segg!-kiáltott oda Sehun
-Kussolj, mert hátba verlek.- szólt vissza neki az új fiú.
-Ti ismeritek egymást?- kérdezte a tanárúr, majd össze ráncolta a homlokát.
-Igen, ismerjük egymást..sajnos- mondta Chanyeol.
- Mi az, hogy sajnos?Most már nem ülhetsz mellém!- mondta Sehun sértődötten majd rám nézett.
-Kérlek ülj le egy szabad helyre!-mondta a tanárúr.
Az új fiú elindult Sehun felé, lerakta a cuccait, már ült volna le, de Sehun kihúzta alóla a széket.
-Mondtam, hogy ide nem ülsz!- mondta lányosan vigyorral az arcán.
-Nem hiszem el, hogy ilyen gyerekes vagy!- mondta, majd felállt és egy másik üres helyet kezdett keresni a szemeivel.
Mivel én magam ültem, és rajtam kívül csak Sehun ült egymaga, csak hozzám tudott ülni.
Meglátta a szabad ülőhelyet majd megindult a padom felé.
-Szabad ez a hely?-kérdezte
Nem igazán figyeltem, mit beszélnek, még mindig a padon fetrengtem.
-Haló..Szabad?-bökte meg a vállam, majd kérdezte meg még egyszer.
Felnéztem rá, majd rántottam egyet a vállamon.
-Nem nagyon beszél, ő az antiszociális az osztályban.- mondta ugyan az a lány osztály társam, aki libánának szólított pár perccel ezelőtt.
-Nem kérdeztelek.- mondta Chanyeol. Erre fel kaptam a fejemet, a lány úgy nézett rám, mint aki meg akart volna ölni, de nem szólt semmit.
Az óra eltelt, amit persze végig aludtam, a szünetben kiálltam a folyosóra és néztem ki a fejemből, amikor kijött a teremből Chanyeol és Sehun.
-Nagyon nyomul rád Seohyun!- mondta Sehun
-Tudom. De nekem nem jön be.Nagyon nem. Nem szeretem a ribiket.-mondta majd elnevette magát.
-Miért lenne ribi?-kérdezte Sehun
-Csak rá kell nézni. Emlékszel, amikor Daehyunéknál voltunk?-kérdezte
-Igen.Miért?-kérdezte érdeklődő tekintettel Sehun
-Akkor ott voltak Jungkookék is, majdnem mindenkivel össze szűrte a levet, csak veled és velem nem.De én mondtam neki, hogy álljon le..-mondta
-Ja már emlékszem.-mondta.-Milyen Minával ülni?-kérdezte. Erre még jobban elkezdem hallgatni, hogy mit beszélnek.
-Egész órát végig aludta.-mondta
Magassarkú kopogás hallatszódott az egész folyosón, mindenki felfigyelt rá.Seohyun volt és a talpnyalói. A lány felém közeledett, majd amikor már előttem volt, nekilökött a szekrényeknek. Nem csináltam semmit, nem mertem nyelni sem.
-Nagyon nem vagy nekem szimpatikus!-mondta gúnyos hangal majd bele markolt a hajamba.
-Miért? Netalántán nem tetszik, hogy nem nyalom a segged?-kérdeztem tőle.
-Ribanc!-kíáltotta el magát majd orrba vágott. Az ütés nem fájt volna, de mivel az ujjai tele voltak gyűrűkkel, ezért elindult az orrom vére.
-Hé!-kiáltott oda Sehun.
Seohyun és a többi lány riadtan hátra fordult.
-Takarodjatok innen!-kiáltott újra
Az összes lány az utasításra gyors léptekben elment, de Seohyun még oda hajolt hozzám.
-Iskola után találkozunk!-suttogta fülembe majd elment.
Ahogy sétált volna el, Chanyeol megfogta a kezét.
-Azt hiszed, így fel tudod hívni a figyelmem?- mondta vigyorogva.
Nem szólt semmit, kíhúzta a kezét a kezéből és elsétált.
-Jól vagy?-sietett oda hozzám Sehun
Nem szóltam semmit, oda kaptam az orromhoz, hogy takarjam a vérzést, majd tovább mentem, de elbotlottam Chanyeol lábában, de nem estem el, elkapott.
-Nézz a lábad elé!-mondta, majd rá nézett az arcomra.-Jól vagy?..-kérdezte ő is
Gyorsan befutottam a női mosdóba, elő kaptam egy zsebkendőt, megtöröltem az orromat, és vártam még elmúlik a vérzés. Pár perccel a csengetés után mentem be, már mindenki a helyén ült.
A két fiú tekintete rám szegeződött. Körbe néztem az osztályban majd megindultam a helyem felé, és leültem. Az orromból még mindig csordogált egy kis vér.
-Jól vagy?- kérdezte meg már másodjára Chanyeol.
-Jól vagyok, csak hagyj már békén-mondtam majd lehajtottam a fejem a padra.
A nap többi részét az osztályban töltöttem, lassan eltelt az összes óra, össze pakoltam és el indultam haza, de ebben megakadályoztak.
Seohyun ott várt pár méterre az iskola bejáratánál.
Gondoltam, elmegyek mellette. Nem jött össze.
-Hova hova Minácska?-kérdezte
Nem szóltam semmit.
-Gyertek!-mondta hangosabban, majd kijött 7 lány a bokorból pár vas rúd kíséretében.-Kapjátok el!
Esélyem sem volt elmenekülni, egy lány elakasztott és azonnal nekem estek.
Pár perc verés után Seohyun megszólalt.
-Elég lesz! -kiáltott. -Remélem most már tudod, hogy ki az úr.
Ez mondat befejeztével elment.
Az egész arcom tiszta vér volt, a lábaim és a kezeim is. Pár percig a földön feküdtem, nem volt erőm felállni. Erőt vettem magamon és megpróbáltam felállni, első próbálkozásra nem ment, de másodjára nagynehezen sikerült.
Bicegve elértem egy zebráig, de nem láttam, hogy jön e autó..
Pár másodperc múlva már a földön hevertem, még jobban fájt mindenem. Minden homályos volt, a füleim be voltak dugulva a vértől.Pár másodperc múlva már nem tudtam magamról, csak hallotam a mentők szirénáját.